060617_1459_1.jpg

„Hát ránk következett, amit évek óta vártunk” mondaná Dobó István, ám ez a mondat most jónéhány Scorpion rajongó száját is elhagyhatta a sorozat évadzáró epizódja után, már ha ismeri ezt a jó kis idézetet. Ám ez a mondat nem a közeledő janicsárok fenyegető látványa miatt, hanem annak kapcsán juthatna a birkatürelmű rajongók eszébe, hogy a producerek végre beadták a derekukat a főszereplőpáros kapcsolatát illetően és Walter az epizód utolsó néhány másodpercének tanúsága szerint a személyiségfejlődésének újabb lépcsőfokára lépett. Bár az alkotók szemérmes homályban hagyták az eseményeket, de az szinte biztosra vehető, hogy Paige egyértelmű felhívása után kedvenc kockánk nem a biztonsági övet kereste, hanem érzelmeit végre a szavakon túl is kifejezte annak a nőnek, akivel a sorozat első perceitől egymásnak lettek teremtve.

     051417_0953_3x24Maroon85.png       060617_1459_3.jpg

Ez a rajongók által annyira várt pillanat talán sok nézővel elfeledtette korábbi aggályát, esetleg kritikus véleményét a sorozat alakulásáról, ám a kevésbé amnéziás nézők még mindig az első évad színvonalát keresték, a romantikusabbja pedig némiképp többet várt és ez nem feltétlenül a szereplők ruhadarabjainak további csökkenését jelentette.

Hosszú és kanyargós út vezetett el idáig, a harmadik évad pedig ennek az útnak egy rázós és ellentmondásokkal teli szakasza volt, melyben az alkotók gyakran tették próbára a néző türelmét értelmetlen visszalépésekkel, vagy a történetbe épített, nehezen magyarázható csavarokkal.

A sorozatot az alkotók az akció-dráma kategóriába sorolják, de ennek ellenére minden interjúban a vidámságot és a csapat akcióit próbálták hangsúlyozni, miközben az igazság az, hogy ritkán látni az ennyire az érzelmeken alapuló, a karakterek személyes tulajdonságait előtérbe helyező sorozatot. Sajnos a konfliktusok megoldása a vidámság és a nem túl bonyolult gondolkodás jegyében gyakran felszínes volt, sok jelenetben „az elefánt a porcelánboltban” módszerével csapták agyon a pillanat varázsát, ám amikor “megrázták magukat”, csodálatos pillanatokat és nagyszerű színészi játékot láthattunk ebben az évadban is.

Ha egy szóval kellene jellemezni ezt az évadot, leginkább a hullámvasút jutna a néző eszébe, mely ellentmondva a nyelvtani szabályoknak, jelzőként igaz mind a cselekményre, mind a karakterek sorsának alakulására, mind az egyes epizódok színvonalára.

Az évad Walter előző évadban megkezdett útjával indult, amikor is Walter illuminált cimborájának biztatására Paige és Tim után eredt az Óperenciás tengeren is túl levő Tahoe-tóhoz, hogy frissen kimondott érzéseit végre ne csak Toby hallhassa. Ám amikor megpillantotta a szálloda kertjében enyelgő párocskát, Walter elszántsága egyszeriben elszállt, és egy olyan érzelmi örvény közepébe került, amely csupán a 23. epizódban tudott lecsillapodni.

A másik páros, Toby és Happy története átlépte a Don Diego Armandók és a Maria Luceciták világának képzeletbeli lépcsőjét, hiszen a szappanoperákba oly nagyszerűen beleillő titkos férj ügye része lett a történetüknek, de szerencsére ezt a szálat az alkotók viszonylag gyorsan kifuttatták a történetből.

060617_1459_4.jpg

Amikor Collins rejtvényének megoldása nyomán kiderült, hogy Happy titkos férje nem más, mint Walter, aki az amerikai állampolgárságért folyamodott ehhez a cselhez, jelen sorok írójának komoly kétségei támadtak az alkotók és a saját maga józan eszét illetően:   előbbiek esetében a karakter jellemének megítéléséből hiányolta az értelmes gondolatokat, a saját esetében pedig a sorozatra pazarolt idő miatt vélekedett hasonlóképpen.

Ám az írók ezzel a sokkoló csavarral még nem elégedtek meg, hanem tovább fokozták a feszültséget Happy váratlan bejelentésével a terhességéről, amely miatt most már tényleg muszáj elválnia „hites urától”.

Ezekben a pillanatokban már senki sem lepődött volna meg, ha egy fehér paripa tűnik fel, Toby pedig Happyt magával húzva felpattan rá, majd miután Waltert és családját hetedíziglen tartó bosszúval megfenyegette, a lenyugvó nap fényében elvágtatnak egy hófehér hacienda felé…

A nézők nagy része ezután igyekezett a pozitív hírrel, vagyis a várható gyermekáldással foglalkozni, de mindenki érezte, hogy egyre zavarosabb történet kezd el kialakulni, amelynek legfőbb áldozata a csapat egysége, illetve sok olyan néző lett, akik feladták a sorozat követését.

Az egyes epizódok hullámzó színvonalon, szinte folyamatos feszültségben teltek el, a „betolakodó” Tim jelenléte elhúzódott, és az akcióelemek sem tudták kompenzálni a kellemetlen hangulatot az évad első felében, mely még a lakatlan szigeten is megjelent. Szerencsére Walter – a bajok ellenére – mosolygós hangulata sokat segített a nézőnek túlélni az utolsó epizód marakodásait is.

A két záróepizód igazán jól illeszkedett ehhez a zaklatott, érzelmi hullámokkal és konfliktusokkal teli évhez és az évad fő problémája, a megosztottság itt is elsőszámú elemként volt jelen, és természetesen csak akkor jött el a megnyugtató végkifejlet, amikor a Ralph okozta nagy ijedtséget követően végre összefogtak és együtt cselekedtek.

060617_1459_5.jpg

Mi is lehetne jobb üzenet annál, mint hogy, ha nem fogunk össze, a saját kis szigetünkön maradunk, ahonnan egyedül nincs kiút és teljes széthullás vár a családunknak tekintett kis közösségre. Az alkotók ezzel a közhelyes igazsággal, a, az összetartozás szóbeli deklarálásával oldották fel a konfliktusokat, ám ezek nagy része ettől még ott maradt a háttérben…

De milyen is volt ez az évad?

A CSELEKMÉNY ALAKULÁSA

A producerek követték a más sorozatoknál olyan jól bevált időhúzó módszerüket, melynek alapját az a vélekedés képezi, hogy ha a fő páros összejön, vége a sztorinak. Ez a vélemény korábbi tapasztalatokon alapul, de ha valaki a sorozatok aktuális helyzetét általánosságban is áttekinti, arra jut, hogy ezt a szemléletet éppúgy meghaladta az idő, ahogy a hagyományos televíziós csatornák műsorpolitikáját.

Sokkal inkább arról van szó, hogy az alkotók jobban bíznak a bevált panelek alkalmazásában, mint a saját fantáziájukban és maguk sem hiszik el, hogy elegendő új sztorit tudnának kitalálni egy új helyzetben. A folyamatos feszültség fenntartásával az unalom rémét akarták elűzni, ám ezzel sajnos azt a családias hangulatot áldozták fel, melyet annyira kedveltek a nézők.

Az érzelmi vonalat fontosnak tartó rajongók folyamatos várakozásra voltak ítélve, hiszen az alkotók Toby és Happy történetének viszonylagos egyenletessége mellett még egy teljes évadnyi időn át húzták a másik páros magánéleti ügyeinek rendeződését, ezzel érzelmi hintában tartva a karaktereket és velük együtt a nézőket is.

Gyönyörű pillanatokat láthattunk, melyek néha nem voltak valósak (3×03), időnként az egy lépést előre, 3 lépést hátra módszer miatt bosszankodhattunk, és úgy éreztük, hogy amnéziásnak kellene lennünk, mert akkor nem lennénk dühösek, amikor olyan fejlesztésre váró jellemproblémával találkozunk, melyen akár Walter, akár mások már régen túlléptek. Erre az egyik legjobb példa a 19. epizódban Walter frissnek feltüntetett empátiája, mert most ugyan a csalódás személyes élménye vált ki belőle együttérzést,  de ennek más helyzetben való megnyilvánulását mind az első, mind a második évadban már láthatták a nézők. Szintén ennél az epizódnál jöhetett rá a néző, hogy az amnéziaversenyt is a zsenik nyernék, hiszen ki tudná túlszárnyalni dr. Curtis azon mondatát, hogy „lehet, hogy Ralph nem változik, de Walter bizonyosan”? Erre a nagy igazságra a brilliáns viselkedéskutató a Walter O’Brien személyiségfejlődését központi szálként bemutató sorozat 65. részében jött rá…

Az egyes epizódokban hullámzásokat figyelhettünk meg a személyes kapcsolatok alakulásában, ám egyértelműen stabil történeti szálat jelentett Toby és Happy szerelme, Cabe pedig kiterjesztette apai „hatáskörét” Happyre és Sly-ra is, bár az előbbi esetben nem volt túl elegáns lépés az alkotóktól, hogy ez Happy igazi apjának a kárára történt, két évre „kivonva őt a forgalomból”. Sylvester politikusi ambícióinak támogatása nemes cselekedet volt Cabe részéről, de a vikingjelmezes megjelenés túlságosan is leegyszerűsítve és nevetségesen próbálta jelképezni atyai támogatását. Cabe szerelmi ügye szükséges elemként, helyesen került be a történet fonalába, Allie alakja azonban haloványra sikeredett, érezhetően nem akarták az alkotók elterelni a figyelmet a többi szálról. Ennek a szándéknak lett az áldozata Paige szélhámos anyukája is, akit egyértelműen jó lépés volt bevonni a történetbe. Az addig a háttérben lappangó anya-lánya konfliktus, Paige haragja végre elő tudott törni, így ennek a nyílt sebnek a lezárására is lehetőség volt, bár kétségtelenül radikális megoldást kellett választaniuk Ronnie megmentése érdekében.

060617_1459_6.jpg

Ralphnak gyaníthatóan nagy szerepe volt a nagyi felbukkanásában, ezt nem fejtették ki eléggé az alkotók, de úgy tűnik a kis zseninek nemcsak az értelmi, hanem az érzelmi intelligenciája is jóval magasabb a többiekénél. Egyre többször láthattuk érzelmi igényeinek megnyilvánulásait, legyen az egy apa vagy egy nagyi személyének a hiánya, törődés édesanyja boldogságával, amiért még akár verekedni is képes lett volna.

A sorozat megismételte önmagát, és – ahogy az első évad utolsó előtti epizódjában is történt – az alkotók az évad 22. részében erőteljes konfliktushelyzetet teremtve felpörgették az eseményeket, hogy a végére eljöhessen a megnyugvás.

060617_1459_7.jpg

Erre nem kellett sokat várni, elég volt egy epizóddal (és néhány héttel később) Walternek és Paige-nek egy kis időt újból egymással tölteni, átérezni az esküvői hangulat érzelmi emelkedettségét. Jó kiegészítő eszközként jelen volt egy merészen kivágott ruha is, és ráadásként a kettejüket összekötő Ralph kissé egyoldalú szemrehányásával kellett Walternek szembenéznie, aki végre nem hezitált tovább, hanem teljesítette az évadra rendelt karakterfejlődését: érett felnőttként viszonyult az érzelmeihez és szóban is kifejezte azokat.

060617_1459_8.jpg

 

Ezzel alaposan elhomályosították szegény Tobyék annyira várt esküvőjét, melyet addig csak a lekésett repülőgép miatt helyszínváltozás árnyékolta be.

 

060617_1459_9.jpg

 

Az már az alkotók sajátos ízlésére vall, hogy Paige és Walter első „rapidrandijára” és igazi csókjára egy takarítószekrényben (!) került sor. Úgy tűnik, az Amerikai pite „szellemisége” nagyobb hatással volt rájuk a kelleténél…

AZ AKCIÓK

A Scorpion esetében mind a karakterek, mind az akciókat képező tudományos alapok érdekesebbnél érdekesebb új szituációkra adtak lehetőséget, az alapvető érzelmi szálak elhúzása azonban negatív hatással volt az akciók megoldására is, és kevésbé tette élvezhetővé őket. Ez legfőként az évadnyitó első két részre igaz, de még Cabe megmentése során is irritálta a nézőt Paige viselkedése.

Tény, ebben az évben már nem az igazi Walter O’ Brien által az asztalra tett ötletekből dolgoztak a producerek, ám az akciókon ez nem látszott, és ha valaki a tudományos hátterükre is kíváncsi volt, érdekes háttérinformációkat találhatott az egyes epizódok megoldandó problémáiról. Nincsenek illúzióim, hogy a nézők széles rétege lett volna kíváncsi arra, hogy valóban harcképtelenné lehet-e tenni egy csapat pókot egy kis áramütéssel (pedig de…), ám azért már nem tenném tűzbe a kezem, hogy nem volt olyasvalaki, aki megpróbált volna aprópénzt darálni a turmixgépben. Az igényesebb nézőt  néha megijeszti,  ha az utóbbi réteg elvárásainak megfelelően íródnak a történetek, de tény, hogy az alkotók ebben a tekintetben hajlamosak voltak a könnyebbik utat választva, időnként sablonosabb kalandot írni mesebeli barátaink számára.

A karácsonyi epizódhoz rendelt emberrablási akció méltatlan volt a sorozathoz, az eddig évadokban karácsonykor az elemekkel küzdött a csapat, munkájuknak emelkedettebb célja volt, szemben az inkább NCIS-féle sorozatokba illő fegyvercsempészbandával folytatott harccal. Cabe megmentése ide illett volna inkább, ehhez csak Timet kellett volna egy epizóddal hamarabb kiírni a történetből.

Cabe megmentése - kígyóvalA hihetetlen megoldások inkább gondolatébresztőnek voltak jók, sem az epizódok hossza, sem a könnyű emészthetőség mindenhatósága nem tette lehetővé a valós idejű és mély megoldások bemutatását. A legmeredekebb problémamegoldás címet egyértelműen Cabe lefagyasztása érdemelné ki, Walter fürdőzése a kátrányos tóban szintén dobogós helyet kapna, ahogy Walter kimentése a rakétából is.

Ha visszatekintünk epizódokban levő akciók, illetve tudományos érdekességek mindenképpen ki kell emelni, hogy az elemekkel, betegséggel, sérülésekkel harcolva jóval eredetibb jeleneteket láthattunk és a csapat is ilyenkor volt igazán elemében.

TECHNIKAI ELEMEK

Az alkalmazott technikai módszerek között megtalálhatóak a hagyományos eszközök (denevérbarlang felépítése a stúdióban), de természetesen a green screen is alaposan kivette a részét az egyes jelenetek felvételében. Az egyes helyszínek esetén sokszor volt „tesco-gazdaságos” érzésünk, a nudista strandon szinte nem volt statiszta, de ebben az epizódban egyébként sem vitték túlzásba a díszletezést.

Zuma Beach III.Zuma Beach lakatlan szigetként nem igazán volt hiteles, tekintve, hogy nem volt rajongó, aki ne emlékezett volna arra, hogy ott vették fel az emlékezetes víznyelős epizódot az első évadban.

A helyszínre amúgy sem költöttek túl sokat, a csapat tagjai cserepes pálmafák alatt üldögélve robinzonkodtak három héten keresztül az óceán partján. A 3. epizód táncos jelenetének mind a megvilágítása, mind a kamera beállításai jól illeszkedtek az eseményekhez, bár az éles szemű néző láthatta, hogy az alkotók nem tudnak lemondani arról a gyakorlatról, hogy az egyes jelenetek beállításainál a szereplők rendre a kép jobb vagy bal oldalán vannak.

journeywiththepkd_14241028_560712844111887_1699555691_n

A 6. epizód denevérbarlangjának a megépítése jelentette a legnagyobb diszletépítést az évad folyamán, az építőmunkások egy teljes hétig építették a könnyű műanyaghabból készült helyszínt. A karácsonyi epizódban sajnos nem használták ki a „Kevin-módszerek” lehetőségeit, de bárcsak ez lett volna a legnagyobb baj azzal az epizóddal… A befejező két epizód lakatlan szigete  a mcgyver-megoldások garmadáját jelenthette volna, feltételezhetően itt is az időhiány miatt nem lehetett több elemet beépíteni.

De miért is tudtunk túllépni annyi következetlenségen és bosszantó időhúzáson?

Elsősorban a karakterek miatt

A karaktereket nem változtatták meg annyira, hogy eltűnjenek belőlük az igazán érdekes, nagyszerű tulajdonságok, bár néha úgy érezhettük, mintha az alkotók minden erejükkel ez ellen dolgoznának.

Walter, a történet központi figurája, minden botladozása mellett egy csodálatos ember, akiért néha megszakadt a szívünk (például a karácsonyi epizód végén), máskor pedig hüledeztünk, hogy mi a csudát műveltek vele az írók? Úgy gondolják a nagy érzelmi frusztráció és a figyelemelterelés elvenné egy zseni maradék eszét is? (U-dog)

060617_2347_4.png

 

De még a felszínes cselekménykezelés mellett is maradtak olyan jelenetek a főszereplő számára, amelyek annyira erőteljes hatással voltak ránk, hogy hajlamosak lettünk felmentést adni az alkotók többi melléfogására.

Walter O’Brien szépívű karakterfejlődése ebben az évben nem a korábbi évek tempóját követte, de igazság szerint azt már nem is tehette volna, hiszen az „emberré” válás folyamatának nagy részét már megtette, a következő lépés immár az azonosított érzelmek megfelelő kifejezését jelentette. Sajnos az írók ezt ismét a szokásos felszínességgel értelmezték: mintha kizárólag a szavakba öntött megnyilvánulások számítanának, és Walter tettekben kimutatott gesztusai csak amolyan magától értetődő dolgok lennének, ám valójában nem értelmezhetőek érzelmi megnyilvánulásként.

Az alkotók ebben az évadban csúnya karakterrombolásba kezdtek és az érzelmi frusztrációtól szenvedő  Waltert olyan pótcselekvésekbe kényszerítették (a U – Dog volt a mélypont), melyek miatt néha nem egy zavarodott embert, hanem egy kissé őrült zsenit láthatott a néző. A titkos férj szerepének ráosztásával hazugságba taszították a karaktert, amelynek eddig az őszinteség volt az egyik alapvető jellemzője. Az eddigiekben megismert erős jellemű ember képtelen lenne hagyni, hogy a barátja ennyire szenvedjen a bizonytalanság miatt, miközben a helyzet magyarázata nem is olyan rettenetes.

Walter, Paige and Ralph on the plane in yellow

Walter és Ralph kapcsolata talán a legszebben kidolgozott történeti szál, kettőjük magától értetődő ragaszkodása akár előtérben volt, akár a háttérben maradt, mindenképpen folyamatosan jelenlevő, erőteljes érzelmi vonalat jelentett.

Az alkotók nyilvánvalóan túlzásba estek, amikor Walter személyes fejlődését folyamatosan olyan a kontraszttal próbálták bemutatni, amely úgy alakul ki, hogy Walter egy – személyiségfejlődésének elért szintjéhez képest –  nagyon  negatív megnyilvánulását követően belátja a hibáját és így újból megugorja az akadályt. (és persze bocsánatot kér…) Ebben az évadban Waltert túl sokszor kényszerítették Canossa-járásra azzal, hogy egy általa már jóval korábban megtett fejlődési szakaszba helyezték vissza (gyenge magyarázattal a visszaesésről), ahonnan természetesen mindig fejlődött, majd hamut szórt a fejére és megbánta az éppen aktuális szamárságot.

Fájón hiányzott, hogy a többiek szinte soha nem kértek bocsánatot tőle (Paige-dzsel az élen), pedig lett volna rá okuk bőven, kezdve a cinkos hallgatással folytatva a partvonalról való szemlélődéssel, miközben Walter a szemük láttára majdnem összeomlott. Az időnként rendkívül nevetséges ötletek (U-dog, Tim „irodája”, de még a kagyló is) elméletileg Walter zavarodottságát és figyelemelterelését voltak hivatottak jelképezni, ám ezek csak felszínesen tudták képviselni azt, és a néző inkább csak értetlenkedett a szánalmasnak ábrázolt figurán. Jó és szükséges elem volt a 15. epizódban a lélekvesztőn Paige-nek tett szenvedélyes szemrehányása, mellyel visszaállította saját főnöki státuszát és egyúttal visszafordította Paige-et is a passzív, őt magára hagyó nemtörődömségéből.

060617_1459_11.jpg

A kölcsönös vallomások óta Walter a föld felett lebegve élte meg a nagy szerelmet, és igazából nem nagyon akadt olyan néző, aki nem örült volna annak, hogy végre boldognak látja annyi viszontagság után. Ez az egyetlen oka annak, hogy a nézők elnézték az alkotók bárgyú becenév-alkotás ötletét és még a „Quintis” rajongók sem sértődtek meg túlságosan, amiért Paige-dzsel gyakorlatilag ellopták a showt az ifjú házaspártól.

Ám a többiek sem kerülhették el az alkotók karakterromboló Szent Bertalan-éjszakáját, melynek talán Paige lett a legnagyobb áldozata, aki a második évadban elért menedzserasszony-szerepet visszacserélte a Penny-féle felszínes pincérnő-viselkedésre. Úgy tűnt, mintha az írók a Tahoe-tónál egyszer csak kiírták volna a karakterből az empatikus képességeket, de még a józan, az emberi jeleket értelmezni tudó gondolkodást is, hiszen Paige nem jött rá, hogy Walter miért is követte őket odáig. A 3. részben aztán megtudta, ám utána is  úgy viselkedett Walterrel, mintha az el sem jutott volna a tudatáig. Ha megpróbáljuk az írók gondolatait szofisztikáltan értelmezni, akkor erre csak egyetlen magyarázat van: olyan mértékben próbálta tagadni a saját érzéseit, hogy blokkolt minden más külső jelet vagy információt. Ez így nagyon tudományosan hangzik, miközben az igazság az, hogy a karakter részére rosszul megírt reakciók az időhúzás következetlenül lépéseinek  következményei voltak.

060617_1459_12.jpg

Paige Walterrel szembeni viselkedése odáig vezetett, hogy a nézők jó része az évad közepe táján már azt sem bánta volna, ha Timmel együtt eltűnnek valahol a messzi távolban, mert Paige megnyilvánulásai folyamatos feszültséget okoztak, Walter hibáztatása pedig igazságtalanná és unalmassá vált.

Paige védelmében annyit lehet elmondani, hogy a „normális” Timmel jól érezte magát, annyi év magány után ilyesfajta kedvességre vágyott és beérte ezzel, ahelyett, hogy egy szinte örökös várakozásra rendezkedett volna be Walterre várva. Ám bármennyire és érthető Paige vágyakozása egy társ után, a rakétában elhangzottak után Walter orra előtt flörtölni Timmel, az bizony az általa folytalólagosan elkövetett szándékos kínzásnak minősíthető.

Paige mintha Ralphról is elfeledkezett volna ebben a felállásban. Az eddigi két évadban inkább sodródó női szerepben láthattuk, most azonban a „megérdemlem a boldogságot, nem a fiamnak, hanem magamnak választok párt” – nővé változott, tekintet nélkül arra, hogy a kisfiú Waltert tekintette az apafigurának az életében, és Tim bármennyire is kedvesen viszonyult hozzá, nem lett volna képes betölteni ezt a szerepet.

060617_1459_13.jpg

 

Ralph csak az anyja miatt fogadta volna el a férfit, és szinte könyörgött „kiszemelt apjának”, tegyen valamit, hogy együtt maradhassanak.

 

 

Paige hiába tudott Walter érzéseiről, továbbra sem akart türelmes lenni és várni rá, sőt Tim távozásáért egyértelműen őt hibáztatta. Ám a csúf igazság az, hogy valójában saját magára haragudott, amiért még Tim mellett is Waltert szerette…

Toby gátlástalanul befolyásolta Paige-et, és rábírta arra, hogy a nő ne vegyen elegendő bátorságot a kábulatban mondott szerelmi vallomás tisztázására, ami egy Walter által annyira őszintének tartott nőhöz nem volt méltó. Paige Tobyval egyébként a korábbi évadokhoz képest barátságosabb kapcsolatot alakított ki, szövetségesek voltak, nem véletlenül tartott Paige az utolsó epizódban – szinte elárulva Waltert – Tobyval bárkát építeni. A következetlenség csúcsaként értékelhetjük, hogy Paige hosszú időn keresztül gyakorlatilag nem végezte a munkáját, levetkőzte az empatikus, az emberek viselkedését és érzelmeit jól megértő nő jellemvonásait, ám ennek ellenére Walter, de még Cabe, is piedesztálra emelték őt. A néző nem igazán értette, hogy vajon mitől is olyan szupernő ez a Paige… A karaktert a nézők jelentős része az évad előrehaladtával egyre ellenszenvesebbnek találta, csak bízni lehetett abban, hogy az alkotók jobb belátásra térnek és megkegyelmeznek neki, visszahozva valamit az egykor megkedvelt, kedves nőből.  Az évad végén csak annyit lehet mondani, hogy az a karakter már nem jött vissza, keményebb nőt láthattunk, aki elveszi, amit akar, és sok megnyilvánulása jellemzőbb egy dívára, mint egy türelmes „zseni-nevelőnőre”.

Paige jóval pozitívabb színben tűnhetett volna fel, ha időnként beismeri a hibáit, ám mivel karakterében nem sok nyoma maradt az egykori kedvességnek, sokszor érzéketlenné vált, és érett nőként sem volt képes megérteni egy őszinte, de a szerelemben elég járatlan férfi közeledéseit.

060617_1459_14.jpg

A hirtelen jött szerelmi vallomás után azonban egyszeriben egy csábító nő szerepébe került, amely következetlenül nagy ugrás az eddigi visszafogottsághoz képest, és csak nagy jóindulattal fogadható el, hogy ez természetes is lehet az ennyi időn át eltemetett érzelmek felszínre kerülésekor. Ettől függetlenül Paige most megmutatta azt az arcát, amellyel Walterből képes előhozni a hús-vér férfit.

Mindazonáltal nagy szerencséje volt, hogy Walter érzelmei túlélték az évadnyi taposást és kellően mélyek voltak ahhoz, hogy magyarázat nélkül elfogadja Paige szerelmi vallomását, melyet követően a nő a – párok számára igen népszerű –  kis sufni felé vonszolhatta a kissé mamlasz férfinépet.

Cabe

Cabe, a csapat, de főként Walter „apukája” furcsán viszonyult a fiához, hiszen fél évadon keresztül inkább Timet pártolta, mint Walternek segített volna eligazodni az érzelmi útvesztőben.

060617_1459_15.jpg

A rakétából kizuhanó Waltert önfeláldozó módon próbálta megmenteni, ám ezután visszafogottabb lett a viselkedése, az pedig megbocsáthatatlan, hogy karácsonyi epizódban Timnek ugyanolyan napszemüveget ajándékozott, mint amit ő maga is hordott (és amelyet korábban éppen Waltertől kapott), hiszen ezzel egyértelműen kifejezte, hogy Tim mennyire közel áll hozzá, míg Walter ezen a karácsonyon csak egy lesajnáló pillantást kaphatott tőle.

 

A Tim iránti szimpátiának szerepe lehetett abban is, hogy lebeszélte Waltert a Paige-ért való harcról. Meglepetés volt azonban, hogy az emlékezetes takarítószekrény-jelenet alkalmával éppen Cabe volt az, aki kimondta valamennyiük (és a nézők) gondolatát, hogy éppen ideje volt már egymásra találniuk Paige-dzsel. Ezek szerint már nem tartotta Waltert érdemtelennek Paige-re, ahogy az  évad elején… (máris megvan a bizonyíték a jellemfejlődésre…)

Az alkotók hibás lépéseként lehet értékelni, hogy Tim távozását követően túl gyorsan történt meg az apa-fiú összeborulás Walter és Cabe között.

A 12. epizódban látott – egyébként nagyszerű színészi játékot hozó – érzelmi megnyilvánulás az addig történtek tisztázása nélkül hatásvadász és szánalmas elem volt. Walter erkölcsi nagyságára utal, hogy még az eddigi elhanyagoltság ellenére is könnyezve ül Cabe betegágyánál és kifejezi szavakban is, hogy apjaként szeretni őt. Talán ő is megérdemelt volna némi mea culpa-t és néhány őszinte mondatot az „apjától”…

060617_1459_16.jpg

Az évad többi részében Cabe magánügyei (érzelmi igényei, titkos félelmei az öregedésről) is előtérbe kerültek, de a magányos ügynök és Allie szelíd, kicsit ódivatú szerelme a kezdetektől fogva kissé a háttérben maradt. Allie karaktere meg sem közelíti Cabe első évadban felbukkant első feleségét, bár kampánymenedzsert alakít, inkább hajlékony, mint a határozott a fellépése. A helyzetből adódóan eleve elrendelt konfliktus, a nő árulása fájdalmat okozott Cabe-nek, akinek évad végére sikerült ezen túllépnie és képes volt újra kezdeni a kapcsolatukat.

Sylvester

060617_1459_17.jpg

Sylvester Robinsonként, a kilátástalanságtól és a sokktól kissé megzavart elmével írta meg a csapat lakatlan szigeti krónikáját, csak egy kaméleonnal osztotta meg a bunker magányát. Az évad során Megan hiányáról vagy a magányáról ritkán beszéltek, (az írországi utazáskor magától értetődően szóba került), inkább a fóbiáira koncentráltak az írók.

 

Sajnos a hallucinációt okozó magvak hatására felszínre került fóbiája ízléstelenül nevetséges volt: szánalmas és megalázó volt a figura számára a szárnyasoktól félni, miközben a többiek az öregedéstől és a feleslegessé válástól tartottak.

A nézőt alaposan megdöbbentette, hogy egy ilyen személyiséghez politikai ambíciókat rendeltek az alkotók, a legtöbben valószínűleg úgy tekintgettünk körbe, mint John Travolta abban a bizonyos Pulp Fiction-gifben. Ahelyett, hogy Sylvester humanista, gyermekien naiv világlátására helyezték volna a hangsúlyt, az írók a politika sárdobálós világába vetették és még az egyébként a földön járó Cabe sem beszélte le erről, hanem inkább szárnysegédként segítette.

A néző halványan azért bízik abban, hogy az alkotók a következő évadban nem viszik tovább ezt a karakteridegen vonalat.

060617_1459_18.jpg

A nevetségesnek tűnő „titkos rend”- be való tartozás egyébként még beleillett a karakter mese- és jelmezimádatába, ahogy az is, hogy lelkesen támogatta Walter U-dog fejlesztését, ő maga pedig a szögletes paradicsommal kísérletezett.

 

Sean és Louise láthatóan könnyen elfogadták őt, úgy tűnik, a Walter és Sly természete közötti különbség esetükben Sly javára billentette a mérleget, barátságosságával elérte, hogy fiuknak tekintsék őt is.  A zaklatott évad alatt a testvéri viszonyuk Walterrel nem működött olyan magától értetődően, mint korábban és nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Sly is éppúgy hallgatott Walter hallucinációjáról, ahogy a többiek, melyre a gyávaság önmagában nem adhat felmentést.

Toby

Toby évadbeli viselkedésére egész egyszerűen nincs jó magyarázat, a háttérből manipulálta a csapatot és gyakran kifejezetten Walter ellen dolgozott, már akkor is, amikor még nem derült fény barátjának „titkos férj” státuszára. Az első felindulást követően ezt intelligensen tudta kezelni, mindamellett a megvezetésért jogos volt a felháborodása. Ám az évad során sokszor ítélt tévesen, gyakran mutatott nevetséges önzést (például amikor a választási ívet Sly ellenlábasánál írta alá az ingyen áfonyaszószért). Toby „ellendrukker” viselkedésében az igazi változás akkor következett be, amikor egyszer csak felfedezte, hogy Walter igenis megváltozott, hiszen saját fájdalmán keresztül Cabe bánatát is meg tudta érteni. Ezzel egy újabb nyugtalanító szál lett elvarrva, bár az utolsó epizódban újabb marakodás tört ki közöttük, ezt már nem feszítették túl az alkotók és az évad végére helyre állt a rend. Happyvel való kapcsolata az évad legstabilabb történeti szálának bizonyult, ám Toby alárendelt szerepe előrevetíti a későbbi konfliktusok lehetőségét, hiszen amint a rózsaszín köd lehull, ilyen egóval nem lesz képes ennyire gyakran feladni a saját véleményét Happyével szemben.

060617_1459_19.jpg

Mivel karakterét a klasszikus operettek komikus figurája irányába tolták el, ez elegendő jó ízlés híján időnként szalonképtelenné tette a viselkedését az évadban. A mélypontot a majom előtti werkelés jelentette, ám szinte minden epizódban sikerült nevetségessé tennie magát. Jelmezfetisizmusában jó partnerre talált Happy személyében, aki még a karácsonyi manójelmezét is elvitte magával a végül meghiúsult nászútra. A figura az évad végére kissé megrekedt, a következő évadban várható, hogy erről a pontról elmozdítják majd.

 

Happy

Happy karaktere talán az egyetlen, amely szép fejlődést mutatott, a pozitív érzelmek egyértelműen emberibbé és nyitottabbá tették a személyiségét. Az évad során több embert próbáló helyzetet kell túlélnie, kezdve a titkos házasság nyomasztó terhének elviselésével, a terhességgel, de a legsúlyosabb csapást apja börtönbe vonulása jelentette a számára.

060617_1459_20.jpgCabe felemás szerepet töltött be ebben a helyzetben, egyrészt maga tartóztatta le Patrick Quinn-t, másrészt segített neki abban, hogy minél kisebb büntetést kapjon, de kettőjük kapcsolata Happyvel egyértelműen jó irányba fejlődött: Cabe Happyt a lányának tekintette, és a korábbi kényszerű lakótársból igazi pótapa vált, aki az “oltárhoz” vezette. 

Az évad során Happynek szembe kellett néznie szúrós természetének egyik következményével: az esküvőjére barátok híján nem volt kit meghívnia. Ám miközben az interneten próbált barátokra szert tenni, nehézséget jelentett számára elfogadni azt a barátságot, melyért csak a kezét kellett nyújtania (Paige). Végül azért mégiscsak sikerült, és Paige „lepincérnőzése” az évad végén már inkább baráti viszonyra, mint a zseni-ego szokásos fölényeskedésére utalt.

060617_1459_21.jpg

 

A portugál dallal az alkotók Happy rejtett oldalára, illetve meghökkentő múltjára akartak utalni, itt azonban. ismét beleestek a túl nagy kontraszt, az erős túlzás hibájába.

 

Ralph

Ralph az évad folyamán kiskamaszként többféle problémával is szembenézett, és jó volt látni, hogy a fiú nem az antiszociális zsenik közé tartozik, hanem szerelmi, családi ügyekkel bajlódott, szövetkezett a nagyival, és néha érettebben viselkedett, mint a felnőttek. Mindeközben nőtt, mint a gomba – szerencsére az évad végére ezt a frizurát azért sikerült elhagynia – bár azt is láthattuk, hogy ezzel együtt elkezdett szemtelenebb lenni. Úgy tűnik, tényleg szüksége van egy apa irányítására, bár, ha az apuka-jelölt szigorúságát nézzük…

060617_1459_22.jpg

Az édesanyját bátor oroszlánként védő kisfiú mellett láttuk az apuka után vágyó gyermeket is, aki Cabe-bel, a „papával” tudta megosztani aggodalmait a jövőről, de megmutatta magát a Halloween cukorkákat habzsoló rosszcsontként is. Walter bevonta őt jó néhány ügy megoldásába, és kettősük jelenetei garantáltan szép pillanatokat jelentettek még akkor is, amikor a kisfiú szemrehányást tett Walternek az édesanyja miatt. Az évad egyik legszebb jelenete volt, amikor Waltert a 7. epizódban arra a bizonyos táncra biztatta.

Tim

Az évad első felében Tim állandó szereplőként volt jelen, szükséges rosszként, hogy Walter végre elmozduljon Paige felé, ám az alkotók túl sokáig hagyták a karaktert a történetben, mellyel nemcsak Walter, hanem a nézők idegeit is módszeresen borzolták. Az egyébként kedves, de unalmas fickó karaktere maradandó nyomot csak annyiban hagyott, hogy alaposan megbontotta a csapat egységét, hiszen az ő pártjára állt Paige és Cabe, a többiek pedig egyensúlyozni próbáltak ebben a helyzetben.

060617_1459_23.jpg

A munkáját tekintve Tim tulajdonképpen a csapat hasznos tagja lett, aktívan részt vett az akciókban, ha nem környékezi meg Paige-et, akár hosszútávon is maradhatott volna…  Ám nem szabad elsikkadni a tény felett, hogy Walter szívességet tett a befogadásával, miközben visszafojtotta a vele szemben táplált ellenérzéséit. A Paige-dzsel való szakítás pontos körülményeit jótékony homály fedte, ám ha jól megnézzük az időbeliségét, arra jutunk, hogy kb. 5-6 héttel a távozása után következett be, ami nem utal túlságosan szilárd kapcsolatra.

 

Veronica

Paige anyja, Veronica javíthatatlan szélhámosként bukkant fel és még Waltert és Ralphot is rávette apróbb csalásokra, ők azonban szilárd erkölcsű zsenik, akik, bár egy kicsit megszédültek, végül a helyes utat választották. Az embereket jól ismerő Ronnie Timmel szemben Walter mellett tette le a voksát az első pillanattól fogva. Gyaníthatóan Ralph jóvoltából voltak elegendő ismeretei „Pinokkióról”, akinek nagyon jól jött most Ronnie támogatása a “Paige-ügyben”, ha már a csapatra nem számíthatott.

060617_1459_24.jpgRonnie a lányával való viszonyát teljesen már soha nem fogja helyreállítani, de remélhetőleg lesz még olyan alkalom, amikor találkozhatunk ezzel a vibráló karakterrel. (Szívem szerint Cabe mellé tettem volna, lényegesen több lehetőség lenne két ilyen karakter viszonyában, mint Cabe és Allie kissé unalmas kettősében.)

 

Richard Elia ismét feltűnt, aki nemcsak a rakétahiba-elhárításában kérte Walter segítségét, hanem atyai tanácsokat is adott neki, sőt Walter kérésére hajlandó volt Paige-et is alkalmazni.

Ray visszatérését a rajongók segítségként várták a helyzet megoldására, ennek részben eleget is tett, fura anyakönyvvezetőként és Paige-et helyettesítő „irodavezetőként” jelent meg egy epizód erejéig.

A SZÍNÉSZI JÁTÉK

Az évadhoz kapcsolódó pozitív élmények jelentős része a színészek játékához kapcsolódik, a stábbal a nézők meg voltak elégedve, bár a vendégként sokáig jelen levő Scott Porter (Tim) azért összeakasztotta a bajszát egy-két vérmes „Waige-fannal”.

Elyes Gabel

A főszereplő tehetsége vitathatatlan, Elyes Gabel minden írói és produceri hiba ellenére olyan színvonalon játszotta végig ezt az évadot is, amely ritka a sorozatok világában, bár tény, hogy a hölgyrajongók képernyő előtt tartásáért az alkotók most egyértelműen rájátszottak külső adottságaira is. A jeleneteiben több közeli beállítással dolgoztak, és kevesebb szöveget kapott ebben az évadban, amely összefügg azzal, hogy Waltert némiképp butították az akciókban, így többször állt távolba révedő tekintettel a többiek mellett, míg Happy vagy más sorolta a teendőket (pl. 19. epizód).

  Könnyes szemű WalterA színész szemeivel és mimikájával is nagyszerűen játszik, alakítása a drámai jelenetekben a legerősebb (pl. Cabe-bel a kórházban, vagy amikor rájön a hallucinációban mondottakra, vagy a szerelmi vallomás Paige-nek, vagy a Ralph – Walter jelenet a 7. epizódban stb). Saját bevallása szerint jobban kedvelte a „kínos Waltert” játszani, mint a szokásos karaktert, ezért a záróepizódok forgatása nem esett nehezére, ahogy a korábbi epizódokban Walter számára megírt furcsaságok megjelenítése sem. A közösségi médiában nagyon aktívvá vált, főként az Instagramon közölt rövid videókat és fotókat is a rajongók legnagyobb örömére. Idén külsejének legmeghatározóbb eleme igen rövidre nyírt frizurája volt, sok női néző azonban hiányolta korábbi fürtjeit. Az előző évadokhoz képest jóval kevesebb alkalommal láthattuk öltönyben, inkább a nadrágon kívül hordott kockás ing volt rá jellemző, és persze nem maradtak el a csuda-tudja-mivel-telitömködött nadrágzsebek sem.

  060617_1459_25.jpg060617_1459_26.jpg

 Katharine McPhee

Szemmel láthatóan közel állt hozzá a vibráló Paige figurája és a Ronnie-val történt szenvedélyes vitájában az anyjával elégedetlen lányként drámai jelenetre volt lehetősége, mely jól illett a színésznőhöz.

060617_1459_27.jpg

Az eddig visszafogott Paige-dzsel szemben az évad végén már egy csábító nőt alakított, amely talán jobban játszható karaktert jelentett, bár a stylistjával azért szívesen elbeszélgetne a néző, mert a záró epizódban viselt blúz és szoknya kombináció – bármennyire is a szép emlékű 1. évadot idézi – nem igazán illett a hozzá.

 Robert Patrick

Karakterét némiképp megerősítették az évad során, így nemcsak a jóságos apuka szerepét többszörözték meg, de időnként Superman (vagy inkább Pókember) némely tulajdonságával is felruházták (emlékezetes ugrás a 3. epizódban, vagy amikor a 19. részben megmássza a magaslest…060617_1459_28.jpg

A merev figura a maga katonás világával jól illik a színészhez, az évad folyamán azonban lehetősége volt az érzelmes Cabe megjelenítésére is, amely egyrészt a Walter „fiúi” vallomásának megválaszolásában, a Ralph-fal való nagypapás és a Happyvel való atyai törődés megmutatásában, másrészt az Allie-vel való szerelmi jelenetekben volt látható. Robert Patrick korrekt, hibátlan játékkal teljesítette a feladatát, bár a lakatlan szigeten ráerőltetett öltöny nem volt annyira vicces elem, mint az alkotók gondolták.

Az előző évadhoz képest kevésbé volt aktív a közösségi médiában, az általa közzétett fotók vagy videók nagy része most nem a forgatásokhoz kötődött.

Eddie Kaye Thomas

A színésznek nem volt könnyű dolga az évadban, mert a figura szokásos szalonképtelenségének fokozása miatt gyakran a nagyon kínos jelző volt jellemző a karakterre.

Hiteles volt a manipulatív Toby szerepében, a Happyvel való érzelmes jelenetekben pedig kellő visszafogottsággal játszott.

060617_1459_30.jpg

A 2. évad végén levő drámai jelenethez hasonló percei nem voltak ebben az évadban, a színész azokban az akciókban kapott több lehetőséget, melyekben az orvosnak, pszichiáternek kulcsszerepe volt.(pl. tudós elszállítása a denevérbarlangból, Cabe megmentése a 12. részben, fiú megmentése a 19. epizódban stb.)

060617_2347_16.png

A „takarítószekrénynél” kicsit túlbambulta a jelenetet, de az inkább a rendezés hibájának tudható be, a színész egyenletes, nagyszerű teljesítményt nyújtott az évad folyamán.

 

 Jadyn Wong

A színésznő az évad folyamán egy fejlődő karaktert jelenített meg, így lehetősége volt megmutatnia, hogy színészi eszköztára gazdagabb, mint összeszorított szájjal szöveget mondani és rezzenéstelen arccal végigjátszani a jeleneteket. Az évadnyitó szituáció – a titkos férj ügye -, majd a feltételezett terhesség okozta érzelmi hullámok, később pedig édesapja börtönbe kerülése erőteljes érzelmeket váltott ki, melyet a színésznő megfelelő visszafogottsággal, de nem a korábbi, mimikát alig mutató arccal jelenített meg.

060617_1459_31.jpgA pozitív érzelmek képessé tették a karaktert, hogy kinyíljon, így adva nagyobb lehetőséget a színésznőnek is, hogy megmutassa Happy gyengédebb arcát, több mosollyal és nagyobb szenvedéllyel. A színésznő nagyszerűen játszott, évadbeli teljesítménye egyértelműen pozitívan értékelhető.

Ari Stidham

Sylvester figurája ebben az évadban nagyobb hangsúlyt kapott, mint a korábbi években, bár talán legkevésbé az ő életére voltak jellemzőek a nagy érzelmi hullámok, esetében az alkotók inkább a figura egyéniségének többi oldalára fordítottak figyelmet. Ari stabil, korrekt teljesítményt nyújtott, az évadzáró epizódban pedig lehetőséget kapott arra, hogy az addigi nyugodt Sly arcát felcserélje a kissé zavart, a fóbiáinak valósággá válástól sokkot kapott fickó képével.

060617_1459_32.jpg

A rendezés inkább a szituációkra tette a hangsúlyt, de a robinzonád krónikásának felcsapott Sly szerepében Ari egy kevésbé gyámoltalan fickót jelenített meg. Sly hatalmas szakállának kivitelezése miatt a sminkest nem lehet dicsérni, a rendezés túlzó ötlete mellé egy gyalázatos minőségű, láthatóan ragasztott bozontot sikerült a színész arcára helyeznie.

Riley B. Smith

Amint epizódról epizódra látszik, nemcsak Ralphie válik kiskamasszá, hanem az őt alakító színészpalánta is. Ebben az évadban a jól látható fizikai fejlődés mellett nagy hangsúlyt kapott Ralph emocionális és szociális fejlődése is (Valentin Napi tánc, apa igénye, anyja boldogságának fontossága, segítség Slynak), amely a színészi kifejezőeszközök fejlesztését is lehetővé tette Riley számára.

060617_1459_33.jpg

Nagyszerű és felemelő jeleneteket kapott (a Walterrel közös jelenetek nagy része az), néha felnőttként bölcselkedhetett, de lehetett igazi kópé is (hasfájáshoz vezető cukorkaevés) vagy szemtelenkedő kiskamasz (Cabe korának felemlegetése), és Riley rendre jól teljesített. A frizuraváltásnak tényleg ideje volt, az érettebb kisfiú megjelenítését ez egyértelműen segítette.

A NÉZETTSÉG ALAKULÁSA

Röviden: esett.

Hosszabban: heti szinten 2,5-3 millió nézőt veszített a sorozat az előző évad átlagához képest, melynek egyik oka a hagyományos csatornák nézettségének általános csökkenése, másik oka azonban nem a megváltozott sugárzási idő (hiszen aki kedveli, az rögzíti és megnézi néhány napon belül), hanem egyértelműen a történet szálainak összekuszálása volt, mely miatt sok néző feladta a sorozat követését.

Már az előző évad végén és ennek az évadnak az elején is látható volt, hogy csökkent a nézőszám, de a holtpontot a sorozat 2017. március 13-án érte el, amikor 6,4 millió néző látta az epizódot, amely a korábbi évadokhoz képest nagyon gyenge eredmény.

  1. Nézettség alakulása a legfontosabb fogyasztói csoportban (18-49 év) – százalékban

A grafikonból látható, hogy az előző évadokhoz képest jóval alacsonyabb százalékot ért el a sorozat, pozitívumként csak annyit lehet leírni, hogy legalább a hullámzás nem volt olyan nagymértékű, mint korábban. (Bár az első évad kiugró adata annak köszönhető, hogy aznap este a Superbowl miatt többen ültek a képernyő előtt és sokan ott ragadtak a sportmérkőzés után is.)

S1-S2-S3 - napi - 18-49

      Forrás: showbuzzdaily.com/Nielsen

Ha összevetjük a CBS (kék) és a hagyományos csatornák (zöld) által elért átlagos eredményekkel, akkor az látszik, hogy a sorozat gyakran a CBS átlaga alatt teljesített, ez egyértelműen a megváltoztatott műsoridőnek köszönhető. Amint az jól látható, a csatornák esetében a nézettség általában csökkenő tendenciát mutatott, különösen nagy esés figyelhető meg a 2017. tavaszi időszakban. A Scorpion kisebb hullámzása azt mutatja, hogy viszonylag stabil nézőközönség áll a sorozat mögött.

  1. A teljes nézőszám alakulása S1-S2-S3S1-S2-S3 - napi nézőszám
    Forrás: showbuzzdaily.com/Nielsen

A grafikon elszomorító, jól látszik a nézők számának folyamatos csökkenése, illetve a nyitó (8298 efő) és az előző évadbeli záró nézőszám ( 8982) feltüntetésével az is látható, hogy mennyire fordultak el a nézők a sorozattól már az előző évadzárás után.

Az alábbi grafikonokon a felvételről nézők számával kiegészített heti nézettség és az előző évad átlagának eltérése került bemutatásra:S3 - heti nézőszám

Forrás: showbuzzdaily.com/Nielsen

Heti nézettség - S3 - 18-49

Forrás: showbuzzdaily.com/Nielsen

Mit várhatunk a következő évadtól?

A csapaton belül lappangó konfliktusok egy része a felszín alatt maradt, hiszen például nem tisztázták egymással, hogy miért nem akarták elárulni az igazat Walternek a hallucinációról? Miért nem törődtek egymással jobban? Ha Tim elegendő volt ahhoz, hogy kívülállóként ennyire feldúlja a csapat életét, akkor a szép szavakon kívül miféle családról, csapategységről beszélünk?

Nos, a producerek (Nick Santora, Nicholas Wootton) az elmúlt tavasszal a harmadik évadra ígért „Walter és Paige párrá válnak” dolgot kissé sajátosan értelmezték, mert az évad utolsó epizódjaira hagyott közeledés, és az utolsó pár másodpercre hagyott intimitás ennek az ígéretnek még nagy jóindulattal sem felel meg. Ezek után a rajongók fenntartással fogadják majd, bármit is ígérnek a következő évadra.

A korábbi színvonalat visszavárni egyre naivabb gondolatnak tűnik, de a nézők nagy részében még mindig megvan rá az igény, és a csapat élete, a kerettörténet erre minden lehetőséget megad. A párok kapcsolatában levő buktatók nyilvánvalóan a személyiségükbe és a helyzetükbe vannak kódolva, de remélhetőleg a producerek tanultak ebből az évadból és alapjaiban nem fogják feldúlni a személyes viszonyokat, bár Toby és Happy esetében túlságosan szépen csordogál a cselekmény ahhoz, hogy valamilyen nagy akadály előbb-utóbb ne tornyosuljon előttük. Walter és Paige (és Ralph) összecsiszolódása komolyabb és humorosabb helyzeteket is magával hozhat, remélhetőleg nem hagyják ki az alkotók a bennük rejlő lehetőségeket. Cabe és Allie újból indult kapcsolata sem valószínű, hogy zökkenőmentes lesz és Sly esetében is gyaníthatóan történni fog valami párkapcsolatot illetően. Az új évad 2017. szeptember 25-én fog indulni, az is kiderült már, hogy a műsorsávon nem változtatott a csatorna, továbbra is a hétfő este 10-11 sugárzási időben láthatják az amerikai nézők (nálunk ezt kedd hajnalban van). Egy zsenidoktor személyében konkurenciát kap a sorozat (The Good Doctor), ezért remélhetőleg alaposan megerősítik az alkotók a forgatókönyvet és a történetvezetést.

060617_1459_39.png

Tehát, öveket becsatolni, kockák! Július 6-tól már az új évadot forgatja a stáb!

A magyar rajongói oldal az egyik legjobban frissített oldal a világon, hiszen a közösségi médiában megjelent valamennyi új hírt azonnal megjelentetjük, és a nemzetközi klub friss híreinek a nagy részét is a magyar szerkesztő teszi közzé. Az évadnyitó riporthoz idén is kapnak majd kérdéseket a főszereplők, hátha most is rácsodálkozik Elyes – ahogy tavaly tette – hogy Magyarországon is nézik és kedvelik a sorozatot.

 

Nagy Ildikó

Scorpionfanhungary

e-mail: scorpionfanhungary@gmail.com

Scorpion Fanclub Hungary S3 / Skorpió – Agymenők Akcióban Rajongói Klub 3.   – 3. évad

(https://www.facebook.com/groups/1657375477926102/)

Scorpion Fanclub Hungary / Skorpió – Agymenők Akcióban Rajongói Klub   –  2. évad

https://www.facebook.com/groups/1274915315856034/)

Scorpion Fanclub Hungary s4 – Skorpió Agymenők Akcióban rajongói klub 4.   –   4. évad

https://www.facebook.com/groups/699430583563718/

Scorpion –  Hungarian Fanpage         https://www.facebook.com/Scorpionfanhungary/

https://www.instagram.com/scorpionhungary/

www.ildiweb.wordpress.com, www.showanalysis.wordpress.com

https://twitter.com/Scorpionfanhun

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s